A lipicai ló Európa egyik legrégebbi és legismertebb lófajtája, amelynek története több mint 400 évre nyúlik vissza. A fajta kialakulása 1580-ban kezdődött a Lipicán alapított császári ménesben, ahol az udvar számára elegáns, nagy teherbírású és látványos megjelenésű lovakat tenyésztettek. A tenyésztés alapját elsősorban spanyol eredetű lovak adták, később pedig olyan meghatározó törzsek alakították a fajtát, mint a Pluto, Conversano, Favory, Maestoso, Neapolitano és Siglavy. A lipicai ló az évszázadok során számos történelmi megpróbáltatáson ment keresztül, a ménes többször is menekülni kényszerült háborúk idején, és több alkalommal Magyarországon is menedéket talált. A hazai tenyésztésben kiemelkedő szerepet játszott Mezőhegyes, majd később Bábolna és Szilvásvárad, ahol a fajta tovább fejlődött és máig meghatározó állomány alakult ki. A fajta küllemét tekintve erőteljes, mégis elegáns megjelenésű ló. Jellemző rá az ívelt, izmos nyak, a széles, jól izmolt testfelépítés és a jellegzetes, akciós mozgás. Marmagassága általában 152–162 cm között alakul. Leggyakoribb színe a szürke, de ritkábban fekete vagy pej egyedek is előfordulnak. Intelligens, tanulékony és kiegyensúlyozott természetének köszönhetően kiválóan alkalmas fogathajtásra és klasszikus lovas bemutatókra – nem véletlenül nevezik a „pompa lovának”.

Az első ménest a 19. században Wenckheim Antal József alapította arab lovakkal Ókígyóson, megteremtve ezzel a helyi lótenyésztés alapjait. Az Ókígyósi Aranyménes a település értéktárának része, amely egyszerre őrzi a múlt hagyományait és mutat példát a jelenben a minőségi lótenyésztésre.